Ahogy a gyógyszer kifejti hatását a szem letapad,
Majd vasmadarak tűnnek fel az éjszaka leple alatt,
A gyász könnyeit hullajtják beborul az ég,
De ez egy pokoli színjáték hisz nem érez a gép,
Véget nem érő sorokba lépegethetünk majd ételjegyért,
Egész nap baszhatod a rezet, hogy egy métert tegyél.
A szarunk bűzét állagát és tartalmát is dokumentálják,
De a korrupt rend rádhág, mert a korunk lepráját
A besúgók jelentik majd egy elkorcsult eljárás
Következtében játszuk el egy eltorzult elme bábját,
Lelkierőt itt már csak a bosszú eszkábál
De a sorsunk elvágták a betondzsungel rálátást
Nem ad, hogy mi zajlik egy dögszagú pincébe
Hiába minden innen kiút nincs élve!
Akkor miért könyörögsz, s hagyod hogy áldozattá vállj?
A maradék becsületedet latba dobva, pfájj...
Undorító a gyávaság, a férgek mentsvára,
Az árulás forrása, de a végén mind meg bánja,
Harc az élet még nem zuhansz a sárba,
Itt senki sem félti az életét, inkább a halált várja,
Míg a beszariságát elrejtve, szerepet játszva,
"Bűnről fecseg ki cselekedni gyáva",
Minden rendszert úgy terveztek meg hogy legyenek benne kiskapuk,
Minden bizonyíték elpárolog látszólag nincs tanú nincs hamu,
Mert ha ők a hunyók senki nem hall, nem lát, nem beszél,
Nehogy a csinos pofikájuknak megártson a szembeszél
Meg akarnak törni az életem fájdalom és verejték,
De én ettől úszok gyönyörmámorba, kérlek LEGYEN MÉG!
Nincs annyi pénz, se hatalom amitől az elveim leköpöm,
Talán ha a fülembe ólmot öntök és a szemeim bekötöm...

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek

Csak azt érzed, hogy az elnyomás megint újabb súlyt tesz rád,
A kevés szorgos kézzel a kormány rajul és felvág,
A józan valamit sejt már, de kivakítják a tudatból,
A távolban egy szellő csak ugyanazokat súgja, mond,
Hogy miért van az, hogy az emberek rassztól független gyarlók?
Szándékosan szeged az esküt, és ettől leszel felajzott,
Én meg attól, hogy a húsodba marok, mert ki nem állhatlak,
Annyi kamu dolgot láttam, a szemeim rég elfáradtak,
Valaki hálát ad az úrnak, hogy a sorsa csak jobbuljon,
Míg a belét szarrá dolgozó kék galléros jobb hulljon,
Megnő a pulzusom, a tehetetlenséget unom,
És az apró dolgokon magam rohadt hamar felkúrom,
Nincsen logika és igazság, istentől kapott oltalmak,
Csak elbaszott illúziókat állító fogalmak,
Valótlan vagyok neked? Megmutatom a világot,
Amely oly gusztustalan, hogy a beledet kihányod.
Hallgatni titeket olyan mint mikor éberen kasztrálnak.
El vagytok cseszve, mint mikor a sznobok szlengeket használnak.
Vegyétek hasznát annak, hogy pár tényt megosztok veletek,
Piákat vedelek miközben szóképeket vetítek,
De senkinek sem segítek, mert hatalom a tudás,
Ha az NSA megtalál, onnan már mindegy a futás,
Úgyhogy ne meséld be nekem a sablonszövegedet,
Olyan hadművelet ez amit senki sem követett,
Mert a legpitiánerebb dolgokkal vagytok elfoglalva,
Majd rájöttök, hogy a lelketek senki sem oltalmazza,
Ne akard, hogy a halál után tényleg legyen majd életed,
Mert látod, hogy leszarnak és hallod azt a sok sérelmet
Amihez csak akkor nő elegendő bőr a pofákra,
Amikor hat láb alatt már nem vagy képes a csodákra,
Nemsokára a világot beborítják a tetemek,
Úgyhogy elég az álmokból, nyissátok fel a szemetek!