Tollat és papírt kérek, mert tudom hogy elítélnek
Ha szóvá teszem a véleményem, melyet így is elérnek,
De az őszinteség hiábavaló erény az életben,
Itt simliskedés kell, hogy valaki érvényesülhessen,
De félreértés ne essen, a probléma nem csak az,
Hogy ahol élek, mindenki elvek helyett érdekekért falaz,
A védekezés mihaszna tudomány a túlerőben,
Megtagadják azt, ha elfáradok, kapjak új erőre,
Nem fogom meghagyni azt, hogy kihasználjon egy tízezer,
Az érvnek beállított kamu ürügy nem érdekel,
Hamu és a némafények, amit az ember érdemel,
Kihasználva mindenki mást, most a parázson térdepel,
Remélem, hogy lehullik majd a fejed a büszkeségből,
Az erkölcsről tanítasz, és kihasználsz mikor késő,
A megrögzött nézeteimből én semmit sem bánok,
Mert az igazamtól téged beborítanak a lángok.

Büszkén vagyok az, aki az elveiből mindent felvállal,
Megmondom minden képmutatónak, nem fordulok hátra,
Ha nincs más lehetőség, szembenézek a halállal
És ha végleg porráválok, majd együtt megyek az árral.

Bennem ég a láng, mely a mocsokból felemelne,
És az idealizált világ pusztulásához vezetne,
Fuss és várjál a helyedre, igát húzni milyen jó,
A szabadgondolkodás látszata csupán csak illúzió,
Hülyékre bízzák a világot, csodálkoznak hogy gallyra megy,
Az összes hipokrita bár minél hamarabb halna meg,
Miért avatkozol bele hogy mit kezdek az életemmel,
Hidd el úgy is csak kitörlöm az engem ért sérelmekkel,
És felvidítom a napom a legbelső félelmeddel,
És nem hagyom, hogy a zeném majd mindenhol szétterjedjen,
Mert nem az a célom, hogy mindenki velem énekeljen,
De még az se, hogy a farssá vált világot széjjelverjem,
Azt csinálok amit akarok, köpök a hierarchiára,
Ráébresztelek, hogy minden megélt napod hiába,
Elhitted, hogy a hamis kis céljaid nem csak álmok,
És most megérzed azt, milyen ha beborítják a lángok.

Büszkén vagyok az, aki az elveiből mindent felvállal,
Megmondom minden képmutatónak, nem fordulok hátra,
Ha nincs más lehetőség, szembenézek a halállal
És ha végleg porráválok, majd együtt megyek az árral.

Egy angyal voltam amíg nem fürödtem angyalporban,
Valódi értékek nem léteznek, így egy sincs kihalóban,
Egy barbár lettem, akin ha az ösztönök megpihennek,
Nyomát nem látni szélsőséget támogató igennek,
Nem hat a gyógyszer, mit a depresszió ellen igértek?
A megoldás, hogy meg kell utálnod az emberiséget,
Hidd el a gyűlölet, a harag, az beléd több életet ad,
Mintha lógó orral unottan meresztenéd a valagad,
Vágom milyen, mikor az idegtől hiperventillálsz,
A bizonytalanság miatt minden percben csak hezitálsz,
Úgy érzed nincsen semmi már, majd a harag elkezd hatni,
És ekkor tudok a mikrofon előtt mindent beleadni.
Egész életemben amiatt szenvedtem hogy mit érzek,
De ezzel az albummal véget vetek a szenvedésnek,
Itt az idő, hogy megérezd azt milyen mikor felállok,
És a világ minden szegletét beborítják a lángok.