lyrics
Egy ballada maradványai fekszenek a zongorán,
Az elmaradottság több titkot elrejt mint az gondolnád,
Fontold meg azt hogy mit látsz meg először egy egyénben,
Nem biztos hogy másabbként végeznéd a tehetlenségben,
A véred nem változtat a sorsodon csak a környezet,
Az élet ha nem is happy end, nem másabb mint egy körmenet,
Attól még hogy nem mindig terjed el gyorsan nyilvánosan,
Rideg történetek zajlanak ott lent a kisvárosban.
A helyen ahol élek, mélyen a szemekbe nézek
A tekintetek drámai történeteket mesélnek
Üres a gyártelep, a kocsmában zajlik az élet
Egy újabb elátkozott istennincsveled péntek
Tudom, hogy a szegénység az veszedelmes méreg
És egyre többet fecskendeznek belétek az évek
Kevés a baráti szándék, halmozott az érdek
a ropogós bankjegyek mellett üvöltenek az érvek
Látom ahogy unják már a tehetetlenséget
És nem tudják nyomkodni a kibaszott nyelőgépet
Az egyik virággal a másik késsel megy haza
Hogy azzal lepje meg a feleségét éjszaka
A hálószobafüggöny mögött erőszak zajlik
Végül a kétgyermekes anya örökre elalszik
A helyszínelők a plafonon is vérfoltot találnak
Kegyetlen győzelme volt ez bizony a halálnak
Az apa sittre kerül, a kölykök meg a zaciba
Ez egy újabb kibaszott megcsonkolt família
Porból lettünk, s porrá leszünk itt a porban
Tegnap is – tudod haver - temetésen voltam
Egy spanom napokkal korábban felkötötte magát
Nem tudjátok milyen érzés volt látnom az anyját
A jövőbe nem látok és nem tudhatom én ma
Hogy holnap melyikünk lesz majd a préda…
[refrén]
A kisváros, a hely ahol még a falnak is füle van,
De könnyen elrejthető az, ha az embernek rossz ügye van,
Csak elég gógyi kell hozzá, csak integess a népeknek,
Hogy békességben egy szociopata mellett megéljenek,
A tudatlanság és tehetetlenség az oka,
Hogy az ország lakosságában sok az alkoholista,
Nincsen esélyed se, mondd meg hogy miért tartunk itt szerinted?
Hogy a haladás érdekében el kell dobni a gerinced,
A bürokraták kikbe fiatalon beleverték,
Hogy a hivatali feljebbvalót feltétel nélkül tiszteljék,
A suttyó megveri az egyetlen olyan gyerekét,
Akibe a génállományból talán a legtöbb ész belefért,
Mindenki éli az életét, azt gondolva ez így helyes,
A világról csak annyit tudván, hogy falut bővítenek,
Hírekben balesetek, és gyilkosságok özönlenek,
Nem tudván hogy a húszezer lakos között is ott lehet,
Egy perverz vagy egy eszement gyilkos, vagy akármi más,
Nyugodtan szabadjára engedheted a fantáziád,
Mint a Hófehérke szindróma, meglátjátok a szépséget,
Befalnátok, majd észreveszitek, gyorsan megmérgez,
A mendemondákból csak szóbeszédet észlelsz,
De mire a közösséggel az egészet elfelejtenétek,
Az elvetemült elindul, elszabadul a kárhozat,
És balszerencsédre úgy látszik te lettél az áldozat.
credits
license
all rights reserved