Ki vagyok? Senki vagyok, és nem érdekel hogy mit gondolsz rólam,
Egyetlen dolog ami bírálhat itt, ami a tollam,
Kihúzták a széket alólam, gondolván hogy nem állok fel,
Biztos van valami a halál után, de az nem egy jobb hely,
Hanem sok kis közhely egybepréselve,
Meghallod és csak azt érzed hogy késelnek,
Próbáltál megmaradni ébernek,
De ha tudsz valamit akkor bazmeg elküldenek hébernek,
Beállítják a félelmednek a tehetetlen közönyt,
Egyetlen dolgot tehetsz itt, növeled a hullaözönt,
Én csak megiszom a söröm, ha úgy érzed, kell ugatnod,
Akkor az üveget faszszopó fejedre odacsapom,
Megjárom a romkocsmákat, a spanjaim nem hátrálnak,
Itt sokan csak beállnának, míg mások csak felállnának
Hogy csak balhézzanak. Öcsém te most becsületet akarsz?
Mióta beléptél a helyre te csak atmoszférát zavarsz,

Az agyfaszt csak generálod, a federáli az álmod,
Az környezetbe olvadnál, de a beledet majd kihányod,
Egy igazi tróger vagyok, a tagadhatatlan példázat,
A fertő ami a nyomorban majd két perc alatt szétárad,
Figyelj és legyél továbbra csak képmutató velem,
Nézd a csíkszememet, mondjad hogy milyen sápadt a fejem,
Fáradt az elmém, de nem azért vagyok, hogy behódoljak,
Hanem hogy minden létesítményt két kézzel leromboljak,
Ez hódolat a társadalom mizantróp rétegének,
Az összes többit nézném, hogy lassan csak majd elégnek,
A falnak nekimennének, mint ahogyan most én teszem,
Megtagadom az erkölcsöket a későbbi jobb életben,
Az ajzószerektől letompul minden fájdalom,
Ha a trippemhez az kell, az öncsonkítást bevállalom,
Miért lenne jó, ha a nézetemet mindig félretenném?
Mert a világnak nem tenne jót, ha mindig részeg lennék.

Nem vagyok hímsoviniszta, csak szimplán gyűlölködő,
Rácsapok a seggedre, mondod, takarodj szűkölködő,
Nem fizetem ki a piád, és máris csak problémázol,
Bocs hogy nem vagyok egy burzsuj sznob, még a ranglétrán mászok,
Azért továbbra is győzködlek hogy add meg magad gyorsan,
A kivágott felsőd miatt csak egyre nő a légszomjam,
A vadállatot hozod ki belőlem, esküszöm rád,
Ha a vonatod nem vár, akkor hidd el én felülök rá,
És a szavamat adom rá, a testeden végigárad,
Az az érzés mikor kisajátítom minden porcikádat,
Ez nem szerelem, az ösztöneim súgják azt, hogy tegyem ezt,
Az ösztöneimnek pedig feltétel nélkül felelek,
Nincs ebben semmi meredek, te sem vagy becsületes,
Én sem játszottam meg ezelőtt soha a felületest,
Te rohadt szajha, nincsen szarozás, tárjad széjjel a lábaid,
És hagyjad, hogy megtestesítsem állatias vágyaim,

Hogy aztán félredobjalak mint egy elhasznált rongyot,
Az estére én már csak így teszem le a pontot,
A jó híred kedvéért nem játszok játékokat,
Ne legyél az, ki ugat, én felfedtem a szándékomat,
Meg történt abban a pár percben számodra lehet sok minden,
De komoly kapcsolatban élni eszem ágában sincsen,
Remélem bazmeg, hogy megváltoztattam az életedet,
De legalább nem kell azt mondanod, hogy egy trógerrel ébredhetek,
Én a házat elhagyom, és csak farkas módjára portyázok,
Még alig múlt el éjfél, most beindulnak az óriások,
Figyelj dobj ide egy pakkot, a nevem innentől Bukowski,
A közösbe egy ötszázas, valami piát hozz ki,
Megyünk basszunk szét egy házat, vagy rongáljuk meg a környéket,
Parancsold a hiénáknak, hogy a hely falkáit törjék meg,
Nem szarozunk, magunk után bizony nyomokat hagyunk,
Részeg seftesek, lecsúszottak, és vadállatok vagyunk.