Egyszer holt, hol nem volt a kriptából egy sötét történet,
Törött tükörből tekint vissza rád a saját tört éned,
Az árnyak mögött elhagyom a koporsóm ez a sorsom,
Vérből csapolom teli jó párszor a korsóm,
Démoni szomjam pár órára eloltom, nem hagyok vérfoltot,
Én azért születtem hogy felidézzem a kibaszott poklot,
Romlott, bomlott az elméd ez fix itt, hiába a hisztid,
Eltisztít az útból újból Dracoola és Sixfeet.
Aki az utunkba áll az könnyen maga alá piszkít,
Bennem van a halálosztó mindentől megfosztó
Többszázéves eredet, eredet mi lüktet én azt kitépem,
Minden úgy lesz ahogy neked ezt megígértem,
Erről szólnak e sorok és érzed hogy vérzik az átharapott torok
Fogam belédhasít akár egy kibaszott horog,
Hangom veszett kutyaként morog, miközben a szemem vérben forog,
Meglátsz minket és a könnyed a sírodra csorog.
Véred minden egyes cseppje számomra kincs,
Jöhet a fénybenjáró penge, gyenge ellenem esélye nincs,
Itt a véres messiás, ki más, ki kiás, és nem hat meg a sirásod,
Tisztában vagy vele hogy én leszek a sírásód,
Gyorsul minden egyes szívdobbanásod, te vesztes,
Mistah Vlad Tepes a tettes, hát reszkess
Az árnyak mögött dögök között minden lélek hörög,
Csak két alak röhög, mert te vagy a kibaszott üldözött.

Az árnyak mögött...
A hátad beleborzong minden rezzenésbe,
Hobbiból tűzünk fel fejeket fejszevégre
Az árnyak mögött...
Érzed gyorsabban ver már a szíved
A félelmeid csarnokába egy utazásra elviszlek,
Az árnyak mögött...
Azt hitted ismerted az egész földet,
Csak azt nem tudtad, hogy éjszaka ellepik azt a szörnyek,
Minden éjszaka Dracoolával az alvilágból kisétálok
És megtestesítjük azt ami a legszörnyűbb rémálmod.

Az árnyak mögött, két alak akitől reszket a környék,
Sok paraszt próbálta már a szívünkbe szúrni a tőrjét,
Kikapkodtuk gyors az összeset, egyik sem több mint szilánk,
Az csak aggodalomra ad okot, hogy nincs referenciánk.
Fokozom az aurámmal az émelygő szédulésed,
Egyetlen holttestet sem fedték túl súlyos sérülések,
Megtörlöm gyorsan a szikémet, felbolygatom a pszichédet,
Anatómiai rejtély az összes ember kit kivégzek.
A horzsolások nem voltak végzetesek, így meglepő,
Hogy nincs az élők sorában már az említett illető,
A hitetetlenek sem maradnak sokat a helyszínen,
És a halott kém jelzőit az éj folyamán elviszem,
Eleinte csak azt hiszed, hogy diákcsíny az egész,
Majd a fárasztó nap után végre egyszer csak hazaérsz,
És mikor azt hinnéd, hogy biztonságban pihenhetnél este,
Szorul a mellkasod, és azt érzed elnehezül a tested,
Zihálsz, a légszomj miatt muszáj kimenned a házból,
De kint még rosszabb, a széltől remegni kezdesz, és fázol,
Felnézel az égboltra, éjfélkor vörösen izzik,
A félelmed erősítését apró neszek segítik,
A távolba nézel, egy magas figurát látsz eltűnni,
Megpróbálsz az utolsó pillanatban megmenekülni.
De nem bírsz mozdulni, egyre jobban kétségbe vagy esve,
És feléd ugrik életed utolsó ezredmásodperce.