Te voltál az aki a rosszabb napjaimban megvédett,
Sokszor voltam én tékozló fiú, aki csak eltévedt,
Még mindig az vagyok, és nem is válok én már jobbá,
És rajtad kívül senki más, csak a kihűlt hálóm vár.
Rájöttem olyan dolgokra, álmaimban sem képzeltem,
Legalább sikerült megvalósítani ezt az életben,
Sokszor volt, hogy a spanokkal igazán este szétestem,
De hiába tagadtak meg, elveimben nem tévedtem.
Te voltál még az álmaimban is, aki a lelket vitte,
Még a legszarabb időkben is, miattad volt, hogy hittem,
De az igazság, hogy nem másban, hanem csak is csak benned,
Mert tudom, hogy te vagy az ki minden átokból megment.
Szeretem azt az érzést, amikor spontán rád gondolok,
Emlékek a fejembe, minden mit magammal hordozok,
Meg a képesség, hogy felemeljem magamhoz a mic-ot,
Ezt is neked köszönhetem, legyél örökké áldott.

Veled kelek, veled fekszem, te vagy az életem értelme.
Ha nem lennél, nem lenne semmi mi engem vezérelne,
Mindig ugyanazon sérelmekkel kűzdesz, mivel én is,
Veled válik igazzá minden 'alkotott hipotézis.
Azelőtt nem tudtam, hogy miért kell élni, vajon miért is,
De meghallottam a hangod, és rájöttem végül mégis.
Azóta még a mai napig is tiszta libabőr leszek,
És csak ezen jár az eszem, lényegtelen, hogy mit teszek.
Véletlenül történhetett de nem kívánom, hogy más legyen,
A kamuk dzsungelében te vagy ki örökké vár engem,
A kivétel, mi megerősíti a szabályt,
Megerősít engem, és elhomályosít minden határt,
Ha a lelkem az ördögé lenne, azt is visszalopnád,
Adósod maradok örökké, és ha valaki bánt,
Én megvédelek, ne aggódj, őrizem majd a lángot,
Nem engedlek el soha, legyél örökké áldott.