We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

Hangosk​ö​nyv

by Sixfeet

/
  • Streaming + Download

    Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality download in MP3, FLAC and more.
    Purchasable with gift card

      $1.99 USD  or more

     

1.
Te voltál az aki a rosszabb napjaimban megvédett, Sokszor voltam én tékozló fiú, aki csak eltévedt, Még mindig az vagyok, és nem is válok én már jobbá, És rajtad kívül senki más, csak a kihűlt hálóm vár. Rájöttem olyan dolgokra, álmaimban sem képzeltem, Legalább sikerült megvalósítani ezt az életben, Sokszor volt, hogy a spanokkal igazán este szétestem, De hiába tagadtak meg, elveimben nem tévedtem. Te voltál még az álmaimban is, aki a lelket vitte, Még a legszarabb időkben is, miattad volt, hogy hittem, De az igazság, hogy nem másban, hanem csak is csak benned, Mert tudom, hogy te vagy az ki minden átokból megment. Szeretem azt az érzést, amikor spontán rád gondolok, Emlékek a fejembe, minden mit magammal hordozok, Meg a képesség, hogy felemeljem magamhoz a mic-ot, Ezt is neked köszönhetem, legyél örökké áldott. Veled kelek, veled fekszem, te vagy az életem értelme. Ha nem lennél, nem lenne semmi mi engem vezérelne, Mindig ugyanazon sérelmekkel kűzdesz, mivel én is, Veled válik igazzá minden 'alkotott hipotézis. Azelőtt nem tudtam, hogy miért kell élni, vajon miért is, De meghallottam a hangod, és rájöttem végül mégis. Azóta még a mai napig is tiszta libabőr leszek, És csak ezen jár az eszem, lényegtelen, hogy mit teszek. Véletlenül történhetett de nem kívánom, hogy más legyen, A kamuk dzsungelében te vagy ki örökké vár engem, A kivétel, mi megerősíti a szabályt, Megerősít engem, és elhomályosít minden határt, Ha a lelkem az ördögé lenne, azt is visszalopnád, Adósod maradok örökké, és ha valaki bánt, Én megvédelek, ne aggódj, őrizem majd a lángot, Nem engedlek el soha, legyél örökké áldott.
2.
Egy egoista fasz vagyok, és nem fogsz megváltoztatni, A zenémmel meg tudok minden laikust szopatni, A fejed fel fog robbanni, nem kell rásegítenem, Öngyilkos terrorista vagyok, mert nincs mit veszítenem. Elszállok magamtól, és minden faszszopót lenézek, Ne rappeljél habi emcee, mert van belőled temérdek, Úgy teremtek a semmiből, hogy nem tanítottak meg rá, Egy isten vagyok? Meglátjuk, most kettészakad a membrán. A verbálrakétád csak egy kibaszott mainstream mocsok, Az acapellád semmit nem ér, szimplán a szarban tocsog, A rímtechnikád ésszerűtlen, pár soron jót derültem, De századjára hallva, lehet hogy megőrültem, Mert most minden egyes kamut szarrátaposok az éterben, Rakim-módjára izzad a tenyerem a haditervben, Olyan ambicióim vannak, amit itt még senki nem látott, Rendeltetésszerűen előadni a hip-hopot, Anélkül hogy egy kibaszott hipszter divathóbort legyen, A Sixfeet név jelentést hordoz, ez nem a márkanevem, Mint egy bespeedezett elefánt a porcelánboltban, Egy láncfűrésszel kezdek majd rohangálni azon nyomban, Ahogy észreveszem a kereskedelem nyomait a rapben, Nem a hallgatókkal van baj, mert ti vagytok szarok ebben! A kapitalizmus minden részétől csak rosszul leszek, Az -izmusok badtrippet adnak, inkább egy állat leszek, Mert embernek lenni ezerszer barbárabb dolog mindennél, Én is egy barbár leszek, egy korszak innentől végetér, Át fogok baszni mindenkit, leszarom a bürökráciát, Általánosítok, mint mikor megalkották Jugoszláviát. Egyaránt kikúrt undorító emberekként élni, Ha nem kellene a megadott következménytől félni Amit egy másik ember szabott meg, én már rég pusztítanék, És minden emberfajzatot csak arra uszítanék, Hogy vedd észre magad! Nem vagy különb annál mint aki fent ül, Ha fent lennél, olyan gyarló lennél, mint aki gyors megrendül, Amikor meghallják valós szavait, őszinte szarjait, Majd arra készülnek, hogy elássak végleg a hamvait. Legyen benned önérzet, a rendszer egy kibaszott fikció, Minden ami körülvesz megszervezett disztribúció, Hogy tehetetlenként fetrengj a nyomorult életedben, És ne próbálj fellázadni, ha úgy van, még véletlen se! Egy szociopata vagyok, sosem tudom mit akarok, Egyetlen dolgot kivéve amit úgy hívnak hatalom, A szennyet magamról vakarom, szürke rémálmok földjén Élem hétköznapjaimat, mely olyan lett mint egy tölcsér, És nem akadályozhat meg itt semmi hogy lejjebb jussak, Ha megpróbálom felkészülök arra hogy fejberúgnak, Lázadáshoz készülve hívnék embereket, de nincs kit, Vigyázz Orbán, mert én leszek majd neked Gavrilo Princip! A hányingert definiálni itthon kevesen tudják, Mint egy libát úgy tömnek meg, a csövet torkodon dugják És mindig másféle szart, hogy semmi se legyen átlátható, Egy valóságshow végétől máris egy újabb várható, Ha a showbizniszben van esélyed a megélhetésre, Máris kevesebb arcot kívánsz felszúrni majd a késre, A közízlés elüldözi az embereket az országból, Aki marad, azt figyelik távcsővel hatótávból, Kérdezd a baromjától, hogy miért is fontos szavazni, Azt nem tudja, de cseréljük arra gyors ki, hogy "savazni" És egy olyan esszét lebasz neked, hogy azt megemlegeted, A kölykök nyomnak ebből lazán ötös feleleteket, Lehet, hogy kevesen vagyunk, ezért kevés az értelmes, Nem hiszem, hogy mindig tűrni az tényleg annyira kényelmes, Lehet, hogy bírod azt, hogy megtartanak egy fogolynak, Én akkor sem fogok megfelelni a társadalomnak! Adjátok az aggodalomnak a megérdemelt figyelmet, Lehetetlen az, hogy valaki engem könnyen elviselhet, Borsot török az orrodba a kristályos kólád helyett, A fasz se kért meg téged hogy a bűneimet jóvátegyed, Mert én büszkén mutatom fel mindet, lássa meg a világ, Íme az élő példa amely megtagadta a bibliát, És felmutatja az embereket jellemző összes hibát, Mely minket a napjainkban ismert pokolba navigált, Bassza meg a kormány is, meg bassza meg a Greenpeace, A föld majd rendet tesz helyetted, olyan vagy mint a Sixfeet, Aki prédikál de ugyanúgy egy egoista faszkalap, És nem jön rá, hogy a sok szarnak vajon mihaszna van, Ha megpróbálsz elpusztítani, csak igazat adsz nekem, Az idő csapdájában e fajjal kibasz a jelen, Tudom, hogy a testemet savval oldanád egy hordóban, De pechedre nem leszel több csak egy szög a koporsómban!
3.
Rábólintanak, évek óta a mondandó Hogy sok ház ég bent, sokak háza meg omlandó Botfülű előadók, egyszerű alapértéknek Sárgarigók csőréből innen fekete az ének Új Dal születése meghal érték keresésben Hamarosan minden föld részt vehet temetésen Elázott porszag, gyenge zenészek szennye A kutyák ugatása nem hallatszik a mennybe Lángokból születik és kialszik Egy sikeres előadó, csak egy sikeres divat cikk Semmiből nem lesz itt semmilyen helytállás Elnémúlt emberek mentsvára a pletykálás Mindenki siet, pedig a papírja megvárós Mindenki a saját területén legyen leltáros Ezer utat álmodtam, ébredve leszek nyomon Kezemben a legaranyozotabb mikrofon Mi vagyunk kik valójában, Eltűntetik a vérfoltokat a házak padlójában, Meglátjuk az igazat a báb mondanivalójában, Mert mi tudjuk hogy mi zajlik odalent a csatornában. A patkány a csatornában, A falra festett ördögről nem beszélnek az országban. A sötétben megjelenő csíkpupillájú szempár, Ami a túl óra után a melóhelyed előtt megvár, Csak a jelenlétemmel okozok traumát az elmédnek, A gyilkos akit félelemtelt szalutálva megkérnek, Hogy vegye fel a védjegyévé vált ballonkabátot, És még egyszer utoljára legyen az aki halált hoz, Hidd el nem azért csinálom hogy legyen egy újabb trófea, Hanem azért mert túlterjeng bennem a mizantrópia, Hidd el nem én vagyok az akinek hazudnia kellene, De kötelező, elvárja a nagy Hungria szelleme, Befizetem az adót, és nem keltem fel a figyelmet, Amíg a hálózatom egy olyan szintre majd kiterjed, Hogy a közünnepségeknél a létszám miatt nem férne, Hanem a tömegbe beépülve puccsot hajtana végre. Mi vagyunk kik valójában, Eltűntetik a vérfoltokat a házak padlójában, Meglátjuk az igazat a báb mondanivalójában, Mert mi tudjuk hogy mi zajlik odalent a csatornában. Fejlődés motorja a szenvedésben, hogy egyeseknek Nem megy a váltás úgy nem megy rappelés sem Egy fecske nem csinál nyarat Az eltört kezed tartsd haverom a kabátod alatt Mennek a boltok, mindenki van mit tikol Több mennydörgés a rap, minden csorda haza iszkol Kenyér az kevés, de jó mikrofon játszik Nem önerős dalokban a tűz kialszik látszik És mikor a legridegebb tag fején látod hogy fázik, Visszhangként egy elkurvult emcee háttérzajként pofázik, Más síkon közvetítik a népnek a valóságot, És a másikon egyre jobban látod a gyarlóságot, Elbaszott vallomások kerülnek köztudomásra, Kisebb személyeket küldenek egy végső utazásra, A várakozásba minden lázadó hamar elavul, De változtatni csak az tud, ki tudja milyen legalul.
4.
Lángok 04:00
Tollat és papírt kérek, mert tudom hogy elítélnek Ha szóvá teszem a véleményem, melyet így is elérnek, De az őszinteség hiábavaló erény az életben, Itt simliskedés kell, hogy valaki érvényesülhessen, De félreértés ne essen, a probléma nem csak az, Hogy ahol élek, mindenki elvek helyett érdekekért falaz, A védekezés mihaszna tudomány a túlerőben, Megtagadják azt, ha elfáradok, kapjak új erőre, Nem fogom meghagyni azt, hogy kihasználjon egy tízezer, Az érvnek beállított kamu ürügy nem érdekel, Hamu és a némafények, amit az ember érdemel, Kihasználva mindenki mást, most a parázson térdepel, Remélem, hogy lehullik majd a fejed a büszkeségből, Az erkölcsről tanítasz, és kihasználsz mikor késő, A megrögzött nézeteimből én semmit sem bánok, Mert az igazamtól téged beborítanak a lángok. Büszkén vagyok az, aki az elveiből mindent felvállal, Megmondom minden képmutatónak, nem fordulok hátra, Ha nincs más lehetőség, szembenézek a halállal És ha végleg porráválok, majd együtt megyek az árral. Bennem ég a láng, mely a mocsokból felemelne, És az idealizált világ pusztulásához vezetne, Fuss és várjál a helyedre, igát húzni milyen jó, A szabadgondolkodás látszata csupán csak illúzió, Hülyékre bízzák a világot, csodálkoznak hogy gallyra megy, Az összes hipokrita bár minél hamarabb halna meg, Miért avatkozol bele hogy mit kezdek az életemmel, Hidd el úgy is csak kitörlöm az engem ért sérelmekkel, És felvidítom a napom a legbelső félelmeddel, És nem hagyom, hogy a zeném majd mindenhol szétterjedjen, Mert nem az a célom, hogy mindenki velem énekeljen, De még az se, hogy a farssá vált világot széjjelverjem, Azt csinálok amit akarok, köpök a hierarchiára, Ráébresztelek, hogy minden megélt napod hiába, Elhitted, hogy a hamis kis céljaid nem csak álmok, És most megérzed azt, milyen ha beborítják a lángok. Büszkén vagyok az, aki az elveiből mindent felvállal, Megmondom minden képmutatónak, nem fordulok hátra, Ha nincs más lehetőség, szembenézek a halállal És ha végleg porráválok, majd együtt megyek az árral. Egy angyal voltam amíg nem fürödtem angyalporban, Valódi értékek nem léteznek, így egy sincs kihalóban, Egy barbár lettem, akin ha az ösztönök megpihennek, Nyomát nem látni szélsőséget támogató igennek, Nem hat a gyógyszer, mit a depresszió ellen igértek? A megoldás, hogy meg kell utálnod az emberiséget, Hidd el a gyűlölet, a harag, az beléd több életet ad, Mintha lógó orral unottan meresztenéd a valagad, Vágom milyen, mikor az idegtől hiperventillálsz, A bizonytalanság miatt minden percben csak hezitálsz, Úgy érzed nincsen semmi már, majd a harag elkezd hatni, És ekkor tudok a mikrofon előtt mindent beleadni. Egész életemben amiatt szenvedtem hogy mit érzek, De ezzel az albummal véget vetek a szenvedésnek, Itt az idő, hogy megérezd azt milyen mikor felállok, És a világ minden szegletét beborítják a lángok.
5.
Fars álmok 04:28
Nem tudom, hova megyek, igazán sohasem tudtam, Nem voltak nagy elvárásaim, mindegy hova jutottam, A csillagok, a hold fénye nem nyújtott soha vigaszt, Úgyhogy rosszá váltam, és sunyin csak játszottam a pimaszt. Igaz, nem mindig sikerült, mert a színészet nem hazai pálya, A Hip-Hop miatt éreztem, hogy nem vagyok leigázva, Vártam eleget, eltűrtem rosszabbnál csak rosszabb fejeket, De úgy éreztem, hogy ez a szitu engem csak betemet. Hiába történt meg valóban, hogy az ágyamból felkeltem, A lelkem máshol járt, talán Párizs, esetleg Manhattan, Helyettem válasszatok mást, a gondolatra szartok, Ti arrogáns pöcsök, csináljatok amit csak akartok. Mondhatod, hogy a nagyobb erőknek mindig igazuk lesz, Míg az én számomra mindegyik csak hazug lesz. Ott lapul meg a szenny, és a magány ahol hagytátok. Hiába várjátok, hogy elfogadjam, ezek mind csak fars álmok. refrén: A szarba is, várom, hogy kikerüljek az útvesztőből, De látom, hogy a felsőbb tízezer csak újfent dőzsől. Újra hőbörgök a mocsokban, nem tudom, hogy mi motivál. Már rég meguntam keresni az emberekben a logikát, Lappangnak a gondolatok, de előtőrnének ezerrel, Nem tudják, hogy bekerítették őket rég egy ketreccel. Azt tenném amit ti, ti az életet csak úgy faljátok, Én nem tehetem meg, mivel körülvesznek a fars álmok. Halljátok, négy olyan fal között élem az életet, Mely egyre kisebb, és nem győzöm váltani a méretet, A káosz és a rendetlenség jellemez csendéletet, És minden egyes seggarc csak megállás nélkül kéreget. Nem. Én nem vagyok fukar, soha nem voltam, De azt várták, hogy a nyelvemet a seggük alá toljam, Kopoghattok ablakomon, az öröm körülölel Hogy zavarhatsz, de mindjárt jövök a lefűrészelt csövűvel. Két sör után úgy alszok mint akit beváliumoztak, De néha rosszabb álmaim vannak mint Tony Sopranonak, Zord idők járnak, és nem a kánikuláról beszélek, Fejbevágnak az emlékek, ha a szobámba belépek, Annyi darabra szóródtam szét mint az Ikeás alkatrészek, Nem tudom miért, de néha teljesen spontán vagyok részeg. Ezért levágodom, de erősíti bizonytalanságom, Hogy a fejemben mindjárt lejátszódik még egy szar fars álom. [refrén] Vakarjátok le a szennyet ami körülvesz titeket, Ha kijutsz pedig, ne feledd azt az utat mely kivezetett onnan, Ahol a reggeli a szenvedés, És nem szabadulsz ki könnyen, mert ritka dolog a felkelés. Le kell állnom, hogy levegőt kapjak, ahhoz sem jutok, Mert valamiféle lény elől menekülve elfutok, Káosz van, mint valami katasztrófa filmben, És csak hallom, hogy egy rohadt nagy fal a fejemre billen, Megszakad itt a kép, érzem átkötötték a szalagot, Pislantok kettőt, felnyílik szemem, egy könyvtárban vagyok. Most én üldözök valamit, de minden percben visszadob, Előre-hátra, nem változik, olyan mint egy hintaló, A nyakát ragadom meg végül, levegője évül, Élvezem, ahogy látszik rajta, hogy fárad, és szédül, Megfordulok, egy kés repül, s nem kell sok, hogy eltaláljon, De felébredek, és rájövök, hogy nem volt más csak fars álom... [refrén]
6.
Mi a fasz volt ez. Sosem bírok rendesen aludni már, De fáradtan nem érdekel, a fejem mélyén majd mi vár, Nem érdekel, hogy a rémálmok rámtörnek mint a five-o, De még így is felriadok, ha leugrok épp egy házról, És leérkezek. Hetente esténként üldöz a hatóság, Ez a 8 óra nekem egy kurva örökkévalóság, Ilyen durva őrjöngést szerintem csak a filmekben látsz, Csata címén ezeregyszáz lövedék legbelül felráz, Legalább ha részeg vagyok, az álmaimra sem emlékszem, Asszem fel kéne kelni, de mikor az órámra felnézek, Még csak hajnali kettőt mutat, de nem leszek nyugodtabb, Meg fogom ölni azt ki belém adrenalint juttat Miközben alszok. És úgy érzem magam tőle mint egy félőrült, Nem hiszem el, hogy ez a sok szar bennem fel ilyen későn gyűlt, Úgyhogy nincs más választásom, jó alkoholista módjára Kitántorgok egy sörért a szobámból át a konyhába... Zabáljak? Hajnalban? Hogy nevezik azt egyébként? Amúgy is, ezt a cuccot szántam én holnapra ebédként, Apropó, lejárt olcsó szar, a TV-t be sem kapcsolom, Ha az ismétlés ismétlését kell néznem, egyből haldoklom, Írjak szöveget? Egy egyszerű rímet sem érzek, Alappal próbálkozhatnék, de van belőle temérdek, Az albumra sem tudom, hogy melyiket kéne felrakni, Nem jön hozzá az ihlet, de túl értékes mind eladni. Annyit filózok, észre se veszem, lement vagy három sör, Valami zenét hallgatok, azt mondja hogy a város öl, Hát fogom magam bebaszva, felöltözök egy sétára, Valóraváltva azt, ami egy ember legszörnyűbb rémálma. A kurva anyád alkohol, oly hamar fogysz el párszor, Mint a centik - miután elmentem - a genitáliámról, Nem baj bátor vagyok ebben a csatorna menti erdőben, Úgy vágtatok, úgy érzem, sosem voltam ilyen erőben, Tök fless ahogy a telihold világít fent a fák között, Fújja az erős szél a magasra felnyúló ágözönt, Bolond módjára futok, egyre mélyebbek a nyomok, Majd hirtelen - nem is láttam, hogy mibe - egyszer csak felbotlok. Betemet a sár, és úgy érzem, a kezeim a sebesek, A távolban az árnyak azt hiszem, hogy engem lesnek. Az a sejtésem, hogy mire elkezd a nap világítani, Engem fognak eltűntnek vagy halottnak nyilvánítani...
7.
Egyszer holt, hol nem volt a kriptából egy sötét történet, Törött tükörből tekint vissza rád a saját tört éned, Az árnyak mögött elhagyom a koporsóm ez a sorsom, Vérből csapolom teli jó párszor a korsóm, Démoni szomjam pár órára eloltom, nem hagyok vérfoltot, Én azért születtem hogy felidézzem a kibaszott poklot, Romlott, bomlott az elméd ez fix itt, hiába a hisztid, Eltisztít az útból újból Dracoola és Sixfeet. Aki az utunkba áll az könnyen maga alá piszkít, Bennem van a halálosztó mindentől megfosztó Többszázéves eredet, eredet mi lüktet én azt kitépem, Minden úgy lesz ahogy neked ezt megígértem, Erről szólnak e sorok és érzed hogy vérzik az átharapott torok Fogam belédhasít akár egy kibaszott horog, Hangom veszett kutyaként morog, miközben a szemem vérben forog, Meglátsz minket és a könnyed a sírodra csorog. Véred minden egyes cseppje számomra kincs, Jöhet a fénybenjáró penge, gyenge ellenem esélye nincs, Itt a véres messiás, ki más, ki kiás, és nem hat meg a sirásod, Tisztában vagy vele hogy én leszek a sírásód, Gyorsul minden egyes szívdobbanásod, te vesztes, Mistah Vlad Tepes a tettes, hát reszkess Az árnyak mögött dögök között minden lélek hörög, Csak két alak röhög, mert te vagy a kibaszott üldözött. Az árnyak mögött... A hátad beleborzong minden rezzenésbe, Hobbiból tűzünk fel fejeket fejszevégre Az árnyak mögött... Érzed gyorsabban ver már a szíved A félelmeid csarnokába egy utazásra elviszlek, Az árnyak mögött... Azt hitted ismerted az egész földet, Csak azt nem tudtad, hogy éjszaka ellepik azt a szörnyek, Minden éjszaka Dracoolával az alvilágból kisétálok És megtestesítjük azt ami a legszörnyűbb rémálmod. Az árnyak mögött, két alak akitől reszket a környék, Sok paraszt próbálta már a szívünkbe szúrni a tőrjét, Kikapkodtuk gyors az összeset, egyik sem több mint szilánk, Az csak aggodalomra ad okot, hogy nincs referenciánk. Fokozom az aurámmal az émelygő szédulésed, Egyetlen holttestet sem fedték túl súlyos sérülések, Megtörlöm gyorsan a szikémet, felbolygatom a pszichédet, Anatómiai rejtély az összes ember kit kivégzek. A horzsolások nem voltak végzetesek, így meglepő, Hogy nincs az élők sorában már az említett illető, A hitetetlenek sem maradnak sokat a helyszínen, És a halott kém jelzőit az éj folyamán elviszem, Eleinte csak azt hiszed, hogy diákcsíny az egész, Majd a fárasztó nap után végre egyszer csak hazaérsz, És mikor azt hinnéd, hogy biztonságban pihenhetnél este, Szorul a mellkasod, és azt érzed elnehezül a tested, Zihálsz, a légszomj miatt muszáj kimenned a házból, De kint még rosszabb, a széltől remegni kezdesz, és fázol, Felnézel az égboltra, éjfélkor vörösen izzik, A félelmed erősítését apró neszek segítik, A távolba nézel, egy magas figurát látsz eltűnni, Megpróbálsz az utolsó pillanatban megmenekülni. De nem bírsz mozdulni, egyre jobban kétségbe vagy esve, És feléd ugrik életed utolsó ezredmásodperce.
8.
Tripben inger az útban, közben hiszel az úrban, Vajon egy emcee mennyi értelmet ad le egy interludeban, Hiszed vagy sem, de úgy van, hogy az ember mint az árnyéka, Ismeri már a világot, de a szürkületben vár néha, A negyedik dimenziót próbáljuk felborítani, Közben próbáljuk a hatodik érzéket meghódítani. Szerinted esélyes, hogy az álmom majd valóraválna, Egy világban hol, a jobbért senki sem kollaborálna? Miért a vágy ma? Minden szart ráerőltetsz az emberre, Fiktív indokból bolyong ahelyett, hogy otthonra lelne, Voltam már erre, de a tájtól kirázott a hideg, Fel akarok szívódni, örjöngök, kiáltozok, de vajon minek. Mert a hallóideg nem használ, nem indul be a szem, a száj, Bárcsak esne végre, de faszom, nem lesz más itt csak aszály. Olyan ember vagyok, ki egyfeszt az élettel hazárdírozik, Úgyis a bank visz mindent, de attól ő még nyerni szándékozik. Mi az okozat? Az összefüggést nem keresi szívesen, Inkább sutba dobja csak azért, hogy később végül szétessen, Nem volt rokon, jó ismerős sem, nem érdekel a más sebe, Elég egy szívnek a magáé, elég, csak azt beköthesse.
9.
Az idegőrlő fájdalom csak gyűlöletként élhet, Ez az egyetlen mód arra, hogy e világban túléljek, Minden méreg, minden faszszopó csak értékekért törtet, Ez a csúcsfaj amely egy nap majd elpusztítja a földet, A kezdetekben volt egy ősember, mely szart a villámtól, A tűztől, az állat válaszától, meg úgy a világtól, És kitalált egy meseszerű lényt, mely fent az egekben Csak ücsörög, és szerinte, majd ő dönt az én helyemben, Csak nőjj fel hatláb magasra, és rájössz te is egyhamar, Hogy ha a fellegekbe mész, Szent Péter onnan el nem zavar, Hanem két másodperc után majd lezuhansz a betonra, Majd az idő a véredet, a lelkedet lent feloldja, Nem élek erkölcsök szerint, az etika egy rohadt maszlag, Minden szabályomat én alkotom, ha valaki zaklat, Akkor ráborítom az asztalt, és feltörekedve a szarból, Én felkiáltom a világnak hogy minden ember gyarló. Ha a földönkívüliekkel háborúzunk, átállok, Mert az énközpontú irigység miatt halál vár rátok, Pár ember vitája miatt milliók állnak csatába, Így büszkén leszek az aki a hazáját elárulja, Még mindig csak az érvényesül ki jó helyre születik, Más esetben egyszerűen csak a tömeg közé vetik, És várhatja azt felhangozzon majd a csataszó, És végre az se legyen meg neki, ami volt halandó. Picsába a világgal, nem fogtok engem átbaszni, A lelketeken véren kívül nem fog más meg száradni, A terheket csak megkaptam, nem akartam én vállalni, A nyomorom miatt nem fogok nektek hálát adni, Ha a jobb oldalt beszéljük meg, ti megtámadtok balról, Az ideg szétveti az agyamat a sok felszínes szartól, Egy égő házba terellek majd rádzárom az ajtót, Nincsen bűntudatom semmiért, mert minden ember gyarló. Minden ember gyarló, igen ezzel egyetértek, Egy istent sem féltek, akkor féljetek mi tőlünk Eljöttünk, számon kérünk arról, hogy mit teszel Gondolkodj már el, ha egy életet tönkreteszel Meg se fordulna a fejedben, hogy jobbá tegyél valamit A gyenge erkölcsű köcsögöknek nincsen szava itt Tönkretesztek mindent ami körül vesz bennünket Ez a két arc most minden felelőtlen faszt megbüntet Az én életem és az én szabályaim Szabályaim szerint nincsenek akadályaim De akkor se rombolok le mindent magam körül Nemhogy örülnél te fasz, hogy egy embertársad örül! Érdekleső politikusok vesznek A pénzeden terül, míg te megdöglesz a gyárba Eladod az életed, a haszonra várva Nincs idő nincs menekvés, rég véget ért a teremtés Ha semmi sem változik, marad a szenvedés Mit meg is érdemeltek, ha eljön a vég Mindnyájan térdepeltek! Kutyák vagytok mind, Ez nem is kétséges, mindnyájótok keze véres, Mégis egymásra mutogattok, habisztik vagytok, Velünk nem basztok, dacos tagadás Meg a hazudozás, Ha a véleményed érkezik, Nem a sajátod érkezik, mert nincsen!
10.
Ahogy a gyógyszer kifejti hatását a szem letapad, Majd vasmadarak tűnnek fel az éjszaka leple alatt, A gyász könnyeit hullajtják beborul az ég, De ez egy pokoli színjáték hisz nem érez a gép, Véget nem érő sorokba lépegethetünk majd ételjegyért, Egész nap baszhatod a rezet, hogy egy métert tegyél. A szarunk bűzét állagát és tartalmát is dokumentálják, De a korrupt rend rádhág, mert a korunk lepráját A besúgók jelentik majd egy elkorcsult eljárás Következtében játszuk el egy eltorzult elme bábját, Lelkierőt itt már csak a bosszú eszkábál De a sorsunk elvágták a betondzsungel rálátást Nem ad, hogy mi zajlik egy dögszagú pincébe Hiába minden innen kiút nincs élve! Akkor miért könyörögsz, s hagyod hogy áldozattá vállj? A maradék becsületedet latba dobva, pfájj... Undorító a gyávaság, a férgek mentsvára, Az árulás forrása, de a végén mind meg bánja, Harc az élet még nem zuhansz a sárba, Itt senki sem félti az életét, inkább a halált várja, Míg a beszariságát elrejtve, szerepet játszva, "Bűnről fecseg ki cselekedni gyáva", Minden rendszert úgy terveztek meg hogy legyenek benne kiskapuk, Minden bizonyíték elpárolog látszólag nincs tanú nincs hamu, Mert ha ők a hunyók senki nem hall, nem lát, nem beszél, Nehogy a csinos pofikájuknak megártson a szembeszél Meg akarnak törni az életem fájdalom és verejték, De én ettől úszok gyönyörmámorba, kérlek LEGYEN MÉG! Nincs annyi pénz, se hatalom amitől az elveim leköpöm, Talán ha a fülembe ólmot öntök és a szemeim bekötöm... Madarak jönnek, madarak jönnek, Halálesőt permeteznek, Madarak jönnek, madarak jönnek, Fekete könnyel megvéreznek Csak azt érzed, hogy az elnyomás megint újabb súlyt tesz rád, A kevés szorgos kézzel a kormány rajul és felvág, A józan valamit sejt már, de kivakítják a tudatból, A távolban egy szellő csak ugyanazokat súgja, mond, Hogy miért van az, hogy az emberek rassztól független gyarlók? Szándékosan szeged az esküt, és ettől leszel felajzott, Én meg attól, hogy a húsodba marok, mert ki nem állhatlak, Annyi kamu dolgot láttam, a szemeim rég elfáradtak, Valaki hálát ad az úrnak, hogy a sorsa csak jobbuljon, Míg a belét szarrá dolgozó kék galléros jobb hulljon, Megnő a pulzusom, a tehetetlenséget unom, És az apró dolgokon magam rohadt hamar felkúrom, Nincsen logika és igazság, istentől kapott oltalmak, Csak elbaszott illúziókat állító fogalmak, Valótlan vagyok neked? Megmutatom a világot, Amely oly gusztustalan, hogy a beledet kihányod. Hallgatni titeket olyan mint mikor éberen kasztrálnak. El vagytok cseszve, mint mikor a sznobok szlengeket használnak. Vegyétek hasznát annak, hogy pár tényt megosztok veletek, Piákat vedelek miközben szóképeket vetítek, De senkinek sem segítek, mert hatalom a tudás, Ha az NSA megtalál, onnan már mindegy a futás, Úgyhogy ne meséld be nekem a sablonszövegedet, Olyan hadművelet ez amit senki sem követett, Mert a legpitiánerebb dolgokkal vagytok elfoglalva, Majd rájöttök, hogy a lelketek senki sem oltalmazza, Ne akard, hogy a halál után tényleg legyen majd életed, Mert látod, hogy leszarnak és hallod azt a sok sérelmet Amihez csak akkor nő elegendő bőr a pofákra, Amikor hat láb alatt már nem vagy képes a csodákra, Nemsokára a világot beborítják a tetemek, Úgyhogy elég az álmokból, nyissátok fel a szemetek!
11.
Egy fiatal mobster belőve, kódnevem Moltisanti, Nyugodt vagyok, de ha megőrülök jobb lesz majd vigyázni, Ez egy hostess randi - várd ki - én nagy vagyok te kevésbé, Azt hiszed, hogy ha szóbaállok veled, idáig felértél, De semmi kölcsönös nincs, a seggnyalás tolerálható, A rövidebb utat járom, függetlenül attól, hogy járható, Nincs mögöttem egy csapat se, de Sixfeet aduászt ad, És csak benyomom a pofádba: bizony, jobb vagyok nálad. Gyilkos a cuccom öregem, ez nem egy medvecsapda, Mégis azt érzed a deal után, bizony be lettél csapva, Úgyhogy készülj fel délután, a lecke már fel van adva Az én rappem az, mi minden kis laikust elragadtat. Miért vagy fennakadva? A szöveged szimplán velőtlen, Míg én annyi realt nyomok, lassan elegük van már belőlem, Hiába engem nem lehet megváltoztatni egykönnyen, Ha kamu vagy, hát tudjad, a viszonyunk nem lesz felhőtlen, Én vagyok felelőtlen? Szerintem ez így nem igaz, Inkább egy egoista, ki lelök, mindegy hogyan szorítasz, Mindegy, hogyan vonyítasz, a vérem szilárddá lett, Ez itt kemény keleti boombap, és nem az a silány nyál rap, Amit toltok, ez itt azért van, hogy a real kalimpáljon, És aki nem fogékony erre, az meg gyors arrébb álljon, Kemény ütemek, dallamok, alattuk meg a breakbeatek, Megtalálom a legritkább mintát, és gyorsan készítek Egy jointot ami majd hazavág minden blokkpartit, Ha nem tetszik te fasz, csak annyit mondok szopjad ki! És dobjad ki a starter snapbacket, mert nem való neked, Azon dolgozok, hogy a real hip-hop itthon mérvadó legyen, Egy felest a Hennyből meg két felest a Grey Gooseból, Meg egy olyan OG-t erre a szarra, hogy tényleg szétcsúszol, Nappal előállítom a legrealebb hip-hopot otthon, Este meg kimegyek a spanokkal és hesszelek a blokkon. Hesszelek a blokkon, nézem a nőket elhaladni, Tudom este, egyikőjük sem tud nyugodtan megmaradni, Nem születtem meg pimpnek de ettől nem fogom feladni, Persze ne várjátok, hogy megpróbáljam magam eladni, Különben a sírig várhattok mint az egészségügyben, Mint az orvosok Hippokrátészre, én is felesküdtem, Csak én Kool Hercre, a Zulu Nationre, a Sugarhill Gangre, Kurtis Blowra, Melle Melre és a Grandmaster Flashre, Figyeld meg a karomat, hogy ha látod rajta a libabőrt, Valahol hip-hopot játszanak elkerülve a malőrt, Hogy az szar legyen, mert tudod hogy tényleg szívből csinálták, Nem úgy mint a marketingelt pop rap, ami csak átvág, És csak vágják a fát alattad, várják hogy fáradj annak, Akik minden egyes percben csak búsás profitot kapnak, Nem hagyjuk, hogy ezt a műfajt majd államosítva fosszák, Bocs, de a hip-hop tánciskoláknak tényleg közük sincs hozzá! Az csak haj meg seggrázás, figyelj az van csak tényleg benne, Aki inkább érzi a ritmus az Incredible Bongo Bandre, Ez a zene azoknak van, kiket elítél a rendszer, És a szórakozás kedvéért külön figyelmet szentel, Úgy sem tudtok szembeszállni ezzel a nagy mozgalommal, Továbbra is élünk a gyülekezéshez való joggal, És okkal fogunk továbbra is mindenkit leoltani, A versenyszellem él bennünk, nem lehet eloltani, És továbbra is csak élek, és nem állok le a rappel, És azon vagyok, hogy tudjak élni az összes elemmel, Amit a hip-hop képvisel, szívvel, és tényleg érzéssel, És ha nem tudsz valamit, és hozzám fordulnál kérdéssel, Vigyázz, hogy ne mondj olyat, ami miatt elítélnélek, Ha ezt nem fogadod meg, akkor téged csak arra kérlek, Itt az üres üvegem, hogy ne nekem keljen kidobnom, Tedd meg helyettem, hogy itt hagyjalak hesszelni a blokkon.
12.
Egy ganjaman a színtéren, kirúgtam már a pintérem, A bort nem hagyom megromlani, ezt neked megígérem, A szar emceek már beszélnek Sixfeet jöttének hírére, Kutyából lett a szalonna, megjött hozzá a sintérje, Rászarok az összes faszszopó elektrót játszó DJ-re, Az nekem nem DJ, kinek bakelitre pont nincs pénze, A popvonalnak kívánom, a balszerencse kísérje, Az meg hányja a savat, akinek ez van az ínyjére. A flow-al aratom be az összes tudatlan csicskát, És érvénytelenné teszem a megszerzett celebvizsgát, Én vagyok az, ki helyet csinál a kilencvenes éveknek, Én vagyok az, ki továbbra is minden csőgatyást sérteget, Én miattam ütnek el, kérded "ez a barom mit integet", Én vagyok az, ki ha hip-hopot ígér, sohasem hiteget, Áttérítelek titeket, eltérítem a flottát, És ha egy köcsögöt látok, csak annyit ordítok "bloodclot!" Vezetem a new-schoolt egy 'A'-val mint Buju Banton, És ha szar vagy, akkor rádköpök anélkül hogy megbánnám. A hitetek egy fa ága, unalomból csak letörtem, Mint a beton az arcodat, az ablakokat betörtem, Az istentelen vandál, ki szarik az értékeidre, Ki ha eltűnt a helyszínről, azután veszik csak észre. Gyerekként tankönyvként olvasgattam a Necronomicont, Szurkolva istenítettem egyedül a Decepticont, A vér pirosan izzik a félredobott fáslikon, Nem vagy vato, sem loco, csak titokban tartott maricon. Vitathatatlan habikkal építed fel a fanbase-ed, Para a backstageben, túl sok oltásban lesz majd fent részed, Kokót szívtok az erkélyen, túl sokan vannak beltérben, Six nem azért harcol hogy erre a vonatra felférjen, De ha real vagy, és elfogy a piánk a naplementében, Van még egy szarabb dzsóm, ha van kedved legyél a vendégem. Bejövök a színtérre és mielőtt még felfognád Úgy baszom meg a rapszakmát hogy fel sem áll a faszom rá. A magyar rap a legjobb? Széjjel gombáztad a fejedet? Most C4 helyett C1U-val bombázom a nevedet, Olyan fegyház területen élsz, ahol te vagy a maytag, De azt hiszed, hogy bevett téged az előkelő réteg, Az a lényeg, hogy a szöveged tele legyen a klisével, Amit egy lopott alap, vagy öt rugós tucat kísér el, Az igéretem nem szép szó, mert abban is csak anyázlak, Nem értem, hogy a világban miért nem téged aláznak, Hanem azt aki néha a zöldre unottan rágyújt, Nem bocsájtja fel a testét mint leakciózott árut, Nem játsza meg a nagyágyút, eredeti próbál lenni, Hip-hopot készít, próbálja a véleményét szóvá tenni, Az ősök tisztelete a szubkultúra mentsvára, És a szar amit csináltok, az összes sebét csak felvágja De én nem az leszek, aki a műfaj halálát megvárja, Sixfeet a.k.a. Hans Landa, au revoir Shoshanna!
13.
Minden amit eddig hittem hazugság? Nem tanulság sem áldás az ha véletlenül szarul jársz, A karma nem egyenlít, és nem fordul meg a sorsod, Mert az nem létezik, úgyhogy csak gurítsd le azt a korsót. A példaképeim tisztelem, De a családtagjaim nem tudjak elkapni a figyelmem, A spanom rájött nem rég arra, mire én már régen, Hogy csak halu az, ha látod, hogy valaki sétál az égen. Mintha gyerekként drogokat adnának nekünk, Álmok és természetfeletti dolgok, miket a figyelmünkkel megveszünk, A szülők meg azt mondják, hogy nézd már, mennyire élvezi, És nem tudják, hogy az elvonás egyhamar könnyen szétszedi az elmét. Kommerszebb cucc ez, mint nálunk az alkohol, Van aki nem növi ki, és felnőttként érte lohol, Van aki azt hiszi, hogyha eljön a baj, majd ez segít, Az életét ennek adja, az illúzió meg benne vív az agyával, Kapásból két nyavalyával jót várhatott, Míg a szervezete végleg felmondta a szolgálatot, Annyiszor leszögezem, lehet hogy közhelyes igék ezek, De attól még neked nyílt szívvel őszintén ígérhetem, Ha nem hiszed el, hogy a tudás az igazi nagy hatalom, Ha nem veszed el, mi kell, és nem kapsz az adandó alkalmon, Nem maradsz több, és lehet, hogy tényleg kevesebb leszel, Inkább maradj úgy meg józan, hogy néha "szereket" veszel, Mert a hétköznapok nem többek annál, mint amit meglátsz. Gyakran a kés ellen nem segít az évekig tanult cselgáncs. Gyakran a gyászodat nem tisztelik meg a legfelsőbb érdekek, Miért tiszteled meg őket, ha nincsen másuk, csak kételyek? Megszabadulnak tőle, az övéket neked adják, Majd kiállítanak, hogy "nézzék a dél-kelet fenevadját!" Mindenki egyfeszt traktál, már régen belefáradtál, Elveszik a lehetőséget, mielőtt belevághatnál. Néha azt hiszem, hogy én vagyok ki újabbról dalolgat, Aztán rájövök, hogy csak simán megugatom a holdat, Bárcsak el tudnám hitetni magammal hogy imádsággal, Majd egy felsőbb erő minden felelősséget átvállal. '96 februárban, nem tervezett gyerek, Még a napvilágra is túlságosan korán érkezett, Az első lépéseket megtéve néha még elvágódik, Több mint tíz évvel később az otthonától elvágyódik, Nem érti, hogy hogyan képesek az emberek csak tűrni, Ostorcsapásos sebekkel a szamárpad mögött ülni, Rájön az emberi lét igazából túl van értékelve, Nem tud nem cinikus lenni, mert hiába kérték erre. Hogyha utálod az emberiséget, a társadalmat, Hagyjál magad mögött mindent, az örökös fáradalmat, Takarodjál le egy híd alá, és ne felelj meg senkinek, Te lázadozó antiszoc bolond kis hülyegyerek... Attól, hogy ellenségem az ember, és ellenük harcolok, Nem szabad elfelejtenem, hogy én is egy ember vagyok, Kettős mérce, lázadok, viszont magamat nem hátrálom, Így a telhetetlen tudatos egoizmusom táplálom. Rájöttem az élet titkára, nem félek már a végtől, Viszont annál jobban félek a végső egyedülléttől, Nem lesz olyan, ki felfigyeljen az élet kis részletein, És akivel hasonlóak lennének a nézeteim, Mert minden amit eddig hittem hazugság... És be kell vallanom, hogy az igazi nagy tanulság, Az, hogy nem kellene ekkora pátoszt vinni az életbe, Hozzá kell szokni, hogy amit elértem, azzal érjem be, Van problémám meg annyi, de inkább megfojtom a csömörbe, Maradjanak fent a munkáim, húsz év az már egy örökre, Ugatok házőrzőkre, a középsőujjam görbe, És továbbra is majd rágyújtok alkalmanként a zöldre, És a kedvedért nem fogok megváltozni, Ha az elveimről faggatsz, én nem fogok visszakozni, Mindegy, hogy hiéna sikít vagy éppen egy madár dalolgat, Hogyha lenyugszik a nap, én majd megugatom a holdat... A kedvedért nem fogok megváltozni, Ha az elveimről faggatsz, én nem fogok visszakozni, Mindegy, hogy hiéna sikít vagy éppen madár dalolgat, Hogyha lenyugszik a nap, én majd megugatom a holdat...
14.
Egy bevándorló őstől származó népgyermek születik, Akiről azt hiszik, ha felnő majd sokszor kitűntetik, Eltűnik sok pár év, és a kép is hamar letisztul, Olyan emberré válik, aki miatt senki sem izgul, A hangom a vígasz, míg olyan vagyok mint egy crackhead, Hogyan szabadulj ki ember, hogyha fogvatart a tested, A saját tükörképemtől csakis a pia ment meg, És minden dolgot leköpök ami számodra szentelt. Én vagyok az az ember akit nem bír el egy égtáj sem, Aki betépve azt hiszi, hogy ő felhőkön sétál fenn. Aki a példaképeit is megkérdőjelezi, És szombaton pálinkával pótolja be a Hennessyt, A jövő számomra olyan szó amitől lidércet kapok, Nem tagadtam le soha azt, hogy én idétlen vagyok, Mint a többi ember, én sem tudtam a nyelvtant megszeretni, Ha az igéről volt szó, soha sem tudtam cselekedni. Az életfilozófiám mellett mindig kitartottam, Olyan ügyekért mint te, én bizony ám sohasem hajtottam, A világ minden embere bennem látja a hibát, Én szarok rájuk, mondván azt, hogy bassza meg a világ. Egy remete vagyok, sosem szerettem nagyon másokat, Megtanultam az élettől úgy lényegében már sokat. Az elmúlás nincsen messze, számolom már a napjaim, De a legrosszabbak között is velem voltak a spanjaim. A magyar nyomor létráján egy fokot feljebb mentem, Azt hogy ilyen lettem, csak a spanjaimnak köszönhetem, Ne értsd félre, tudom, hogy tőlem csakis csak oltást vártok, De igazából általuk fedeztem fel a hip-hopot. Emlékszem anno kék bandanákkal verettük a szünetben, És ránknéztek, hogy kajak mit akar ez a sok sületlen? Elcseszett akcentussal angol szövegeket szavaltunk, És azt hittük, legfelül leszünk, a világ meg alattunk. Feltageltük az utcát, a sulit, mindegyik sarkot, Menekvésnél úgy éreztük mint aki maratont rajtolt, Mi haragtartók voltunk, és lenéztünk mindenki mást, Letagadtuk a vádakat, de tudtuk, hogy egyikőnk hibás, De nem adtuk ki a másikat, mivel testvérek voltunk, Kék volt a vérünk, ha baj volt, a másikra számítottunk. Ha valaha a múltunkat, valakik is alázzák, Mi akkor is büszkén emlegetjük fel majd a La Razat. Most itt állok, és nem tudom, hogy mit kezdjek a sötétben, Ez régen is így volt, hiába haladtam az ösvényen, Lefagytam. És egyszerűen, nem tudom, hogy mit kezdjek, Nem tudok mit lépni, hiába fenyeget az, hogy vesztek. Mások már rég belekezdtek, míg én kínosan csöndesen, Azzal próbálkozgatok, hogy talán a tempót fölvegyem, Halál van itt a körleten? Amit mondok az faszság, Egyszerűen megzavarodtam, ez itt a farkasvakság. Óóóóó, itt jövünk... A beattel a flowval, az egekig mindenkit fellövünk, A real hip-hop tőlünk... Még ha a föld alá ástok, hatláb alól is simán feltörünk. Elvetemült a rappem, mert Sixfeet csak gonoszat tesz, Az elnyomott érzelmektől mindenki konokabb lesz, Az ellenségeimet dope sorokkal soroztam meg, Ha ez szerinted nem hip-hop, hát azt mondom neked: baszdmeg! Amit ti hallgattok az rap, míg az enyém mindig hip-hop lesz, Míg más emcee beszari, én vagyok az ki rossz fát tesz A tűzre, és elítéli az álszent bürokráciát. Itt a lokálpatrióták is szponzorért adnak cidát, Feküdjetek le, és kövessétek azt ki eladta magát, Aki a vamzerkedés után is gengszternek tartja magát, Vagy csak előadja magát, van több ezer hallgatója, És már csak a pénzért csinálja ezt a szart évek óta. Én bevallom őszintén, hogy sosem voltam egy gengszter, De hiába próbált meg szabályozni engem a rendszer, Mert tudom, hogy mindegyik - mint én - egytől egyig vandál, Kivéve azt, hogy én nem vagyok egy moráltalan patkány.
15.
Wisconsini erdő vagy pont piroslámpás negyed Hova a mobszterek nem fértek be, megtalálod a helyed, Csukd be gyorsan a szemed, és ne veszítsd el az eszed, Más pirulákat beszed, de a gyógyszer az nem a szeszed, Fogjad meg gyorsan a fejed, és megérzed majd a bizsergést, Három pukkot eltékelsz, és felkiáltod hogy ilyet még, Mert ilyet még te nem láttál, és nem is érzékeltél, Így a mindennapokban megismert gyarló érték elvész, Narkót értékesítek? Te bolond fasz, ez növény, Mely megterem szabadon kint a természet lágy ölén, A baj csak a létszámfölény, melyet az idióták alkotnak, Nem az én bajom, hogy szabadgondolkodásról nem hallottak Ezek az agyhalottak. Hát sebaj én tovább flesselek, A szomszédoktól hallom, hogy éppen most szobát festenek, Hát önzetlenül felajánlom szerény segítségem, Nézném a festéket száradni egy neutrális tripben. A pupillám csak csík volt de most már egy nagy ovális, A THC-felvételem módszere az orális, Érzem a flesst a fejemben mely lágy és nem brutális, Mert nem probléma az nekem, ha a trippem neutrális. A belső békém levitál, ez most így a normális, Benyomtuk az összes gubót, esküszöm az összes szálig, Sokkal nyugodtabb ez így, mintha spontán most berúgnánk itt, Nincsen bajom, jól érzem magam, ha a trippem neutrális. A gádzsi ígéretet tett, ha behívom egy körbe, Hiába szakadt a farmerom, kapja magát a zöldre, Bedobnám simán az ölbe, engem azzal lehet meghatni, Ha a segge meg a mellei között érdemes meghalni, Nem mutatnám az utcán, de adnám neki durván, Ilyen jellemvonásokat nem ritkán látsz magyar kurván, Full rádakaszkodik hogy ha látja, bejött az élet, És csak ragaszkodik hozzád, ha látja, mindig van pénzed, Nem pazarlom én a mannát, dohánnyal szennyezni tilos, Ne a nikotintól, hanem a zöldtől legyél csak piros, A biót meg vigyed a faszba, annyit érsz mint az az utcán, Olyan szar a tripje, inkább az egészet átaludnám, De ez a vegytől tiszta friss, olyan mint egy mennyei nektár, Bekészítem, tudom a trippem már régóta odafent vár, Csak az a baj, hogy úgy szét vagyok, hogy nem mozdulok el innen, És a nővel is csak flesselünk a neutrális tripben, [refrén] Annyi dolog jut eszembe, hogy inkább csak kussban maradok, A kajaflesstől úgy érzem bizseregnek a falatok, Felesleges maradandót alkotni, mert egyenlőtlen A megbecsülés úgyhogy csak lógok a levegőben. Magamat megelőzöm a gondolatmenetemben, Ha kint lennénk, leszarnánk ha az eső most eleredne, Ez nem savas bélyeg, nincsen egy folt se mi felugrál, Csak az alfa állapotom, a trippem mi neutrál. [refrén]
16.
Bukowski 05:48
Ki vagyok? Senki vagyok, és nem érdekel hogy mit gondolsz rólam, Egyetlen dolog ami bírálhat itt, ami a tollam, Kihúzták a széket alólam, gondolván hogy nem állok fel, Biztos van valami a halál után, de az nem egy jobb hely, Hanem sok kis közhely egybepréselve, Meghallod és csak azt érzed hogy késelnek, Próbáltál megmaradni ébernek, De ha tudsz valamit akkor bazmeg elküldenek hébernek, Beállítják a félelmednek a tehetetlen közönyt, Egyetlen dolgot tehetsz itt, növeled a hullaözönt, Én csak megiszom a söröm, ha úgy érzed, kell ugatnod, Akkor az üveget faszszopó fejedre odacsapom, Megjárom a romkocsmákat, a spanjaim nem hátrálnak, Itt sokan csak beállnának, míg mások csak felállnának Hogy csak balhézzanak. Öcsém te most becsületet akarsz? Mióta beléptél a helyre te csak atmoszférát zavarsz, Az agyfaszt csak generálod, a federáli az álmod, Az környezetbe olvadnál, de a beledet majd kihányod, Egy igazi tróger vagyok, a tagadhatatlan példázat, A fertő ami a nyomorban majd két perc alatt szétárad, Figyelj és legyél továbbra csak képmutató velem, Nézd a csíkszememet, mondjad hogy milyen sápadt a fejem, Fáradt az elmém, de nem azért vagyok, hogy behódoljak, Hanem hogy minden létesítményt két kézzel leromboljak, Ez hódolat a társadalom mizantróp rétegének, Az összes többit nézném, hogy lassan csak majd elégnek, A falnak nekimennének, mint ahogyan most én teszem, Megtagadom az erkölcsöket a későbbi jobb életben, Az ajzószerektől letompul minden fájdalom, Ha a trippemhez az kell, az öncsonkítást bevállalom, Miért lenne jó, ha a nézetemet mindig félretenném? Mert a világnak nem tenne jót, ha mindig részeg lennék. Nem vagyok hímsoviniszta, csak szimplán gyűlölködő, Rácsapok a seggedre, mondod, takarodj szűkölködő, Nem fizetem ki a piád, és máris csak problémázol, Bocs hogy nem vagyok egy burzsuj sznob, még a ranglétrán mászok, Azért továbbra is győzködlek hogy add meg magad gyorsan, A kivágott felsőd miatt csak egyre nő a légszomjam, A vadállatot hozod ki belőlem, esküszöm rád, Ha a vonatod nem vár, akkor hidd el én felülök rá, És a szavamat adom rá, a testeden végigárad, Az az érzés mikor kisajátítom minden porcikádat, Ez nem szerelem, az ösztöneim súgják azt, hogy tegyem ezt, Az ösztöneimnek pedig feltétel nélkül felelek, Nincs ebben semmi meredek, te sem vagy becsületes, Én sem játszottam meg ezelőtt soha a felületest, Te rohadt szajha, nincsen szarozás, tárjad széjjel a lábaid, És hagyjad, hogy megtestesítsem állatias vágyaim, Hogy aztán félredobjalak mint egy elhasznált rongyot, Az estére én már csak így teszem le a pontot, A jó híred kedvéért nem játszok játékokat, Ne legyél az, ki ugat, én felfedtem a szándékomat, Meg történt abban a pár percben számodra lehet sok minden, De komoly kapcsolatban élni eszem ágában sincsen, Remélem bazmeg, hogy megváltoztattam az életedet, De legalább nem kell azt mondanod, hogy egy trógerrel ébredhetek, Én a házat elhagyom, és csak farkas módjára portyázok, Még alig múlt el éjfél, most beindulnak az óriások, Figyelj dobj ide egy pakkot, a nevem innentől Bukowski, A közösbe egy ötszázas, valami piát hozz ki, Megyünk basszunk szét egy házat, vagy rongáljuk meg a környéket, Parancsold a hiénáknak, hogy a hely falkáit törjék meg, Nem szarozunk, magunk után bizony nyomokat hagyunk, Részeg seftesek, lecsúszottak, és vadállatok vagyunk.
17.
Delírium 02:20
Mint egy halálig elkísérő mély nyomot hagyó látomás, Csak megyek, minden szöveg mit látok, nem más tátogás, A vállamon nem súlyt érzek, hanem hasító karmokat, Melyeket egy rohadt dög lassan a bőröm alá hajtogat. Benyelem a kardokat, és a vér az orromon távozik, Próbálok menekülni, de érzem, semmi sem változik, Elejtek könnyeket, melyeket megpróbálnék felvenni, De azok lent maradnak mint egy alkalmatlan dzsentri. És azt hinném, hogy van esélyem átvenni az uralmat, Mert olyanok zsebelik be maguknak a nagy jutalmat, Akik semmivel nem különbek mint én, vagy mint a spanjaim, Csak abban, hogy az őseik tudtak rabszolgát tartani, Most ezek vigyorognak a nyakamon tartott kötélen, Míg én próbálom kihúzni a kardot a vaksötétben, Olyan a manőverem mint a Nagy Sándoré Gordionnál, Csak a baj, hogy űbereli ezt sok pár rabszolga dobtár. A tudatalattim, a rémálmod lófaszt ér ehhez képest, Ha ráiszok az mégjobb, mert akkor lesz tényleg rémes, Még télen is izzadtan kelek fel a másnap után, Az ágyba rekedek, mint egy kő amit a sárba dugtál. Kajak meg kell győznöm magam, hogy alapból minden rendben, Miközben forog a gyomrom, és hasogat a fejem, Ez nem egy gyerekjáték, ne akarjatok részeget játszani, A sárga föld alatt csak az van, kinek nincs mit sajnálni, És fel tudja azt vállalni, hogy egy részeges seggfej, És egy idő után azt mondja, nekem tényleg csak ez kell, És másnap pedig csak felébred azért hogy vegetáljon, Meg hogy két óránként sietve a WC-be belehányjon, Majd visszatérjen a lehúzott redőnyös odujába, Hogy magzatpózban csukott szemmel magát megutálja, A kevés jó döntésből, egy amit magamnak kivívtam, Hogy előbb téptem be, és csak utána jött, hogy ittam. Mondd mi a faszt ér itt az élet, hogyha az egész csak kűzdelem a semmiért? Nem kockáztatok én a világon senkiért, Hát dobjátok a felest, a piát, hogy szétcsapjam magam, Egyszer élünk, hát ne létezzen más, csak ez az éjszaka, Hiénák hadával döntögetek táblákat, kukákat, A felnőttek lenéznek, míg a nyugdíjasok utálnak, A sznobok befognak futárnak, de ha egyszer nem figyelnek Lenyúlom az iPhone-t és beadom a kocsmába hitelnek, Te is ilyen leszel figyeld meg, nem mondok neked valótlant, Mikor úgy érzed, már régen kihúzták a talajt alólad, Szarsz a világra, egy tucat picsa az anyaggal hátul vár, A képmutatóbb spanok meg csak úgy néznek rád furán, Majd a képszakadás után csak annyit veszel majd észre, Hogy aki fontos volt számodra mostmár szarik az egészre, Hogyha van időd temérdek, ne töltsd delíriumban, Így is lesz majd mit megbánni az utolsó minutumban...
18.
Zsákutca 04:14
Üdv a zsák alján, a foltokat megtalálták, a holtakat exkaváltak, Rájöttünk, hogy nincs is szükségünk talán rád, Túl sokat tudsz, hát halál rád Szent Iván napnak éjjelén, Betonnal bevonunk, mint a védőfólia a képregényt. Holnapra nekünk nincs remény, míg a ma szimplán borzasztó, Olyan igazi félistenként támadok fel a borszagtól, Ön hol bankol? A gyermekeire hagyjuk a tartozást, Rögtön miután centrivel nyomtuk végig a pénzmosást. Miért izgatja fel mindet ez a sok mellékhatás? Úgy sem jár egyiknek sem akkora az elsősegélyadás. Itt a felsőbb esély határ, ahol tovább már nem juthatsz, Amíg a miniszternek egy-két bankót a zsebébe nem csúsztatsz, A sziniszter árnyékban siestázik éppen a rap zene, Nem akarom megélni azt, hogy egyszer végleg nem tetszene, Six örökké olyan lesz mint az emberi faj ellenfele, Elintézünk minden szemtanút, mielőtt feljelentene. Üdv a zsák alján, szokj hozzá, hogy innen már nincs menekvés, Vigyázz mit teszel, nincs csúsztatás, nincsen szép elfelejtés, Amit megteszel az megmarad, elménkben végleg megragad, És ha a listádon a tinta folt egy napon úgy feldagad, Hogy a tettek sora eltűnik, onnantól neked véged, Fenntartjuk a nevedet, mielőtt elfelejtenének, Minden bűnös kap egy diktatórikus megszégyenítést, Miért kegyelmezzünk meg neki, ha már el végre így élt? És ígért, de az ígéreteket sohasem tartotta? A szentelt bürökráciát feleslegesen hajtotta... Ellenben megalkotta a közösség problémáit, És higgye el mindenki azt, hogy valóban volt néhány itt! Nevét őrzik a falak, ha majd elkapják a rácsok, És a kényelmes bőrfotelből kívánunk szépkarácsonyt. Ez a rendszer mindig bevált, a világra sem kell basznom, Mert a hétköznapi ember majd megtermeli a hasznom. Üdv a zsák alján, beköszöntött most a fény és a csillogás, Irónikusan nincsen más csak is féktelen vicsorgás, Azon vagy, hogy minden egyes embert iriggyé tegyél, Megjátszod azt a tagot, ki azt mondja mi mindent megélt, Az igazság meg az, hogy te lennél az, ki mindent felélt, A bőr a pofádon meg úgy látszik, hogy lassan csak felég, De nem azt mondod, hogy elég már, meguntam ezt a szart, Megláttál dolgokat, de rájöttél, nem lettél felkavart, Úgyhogy csak csinálod, fizeted a köröket, hívod a nőket, A régi spanok néznek, meg sem ismered őket, Mert be vagy állva, és már azt sem tudod, konkrétan mitől, Nyomtál pár utcát egy órája, ködös konkrétan kitől, Sápadtnak tűnsz, és a szemeidet behálózzák az erek, Csak azt látod, felül a fény, majd előtűnnek a fejek, Majd az öklök, ahogy feltűnnek, egyből eltűnik minden, Mikor felébredsz, azt érzed, a kezeid egy bilincsben. Üdv a zsák alján, hol megteremtettél egy egzisztenciát, Mondván, hogy ennyi jár, amíg nem nyomnak beléd ciánt, Ellentmondásokkal küzködsz, megszereztél egy hatalmat, Úgy vagy "szarni rá, mert ennyit megengedhetek magamnak" De az elveid felkeltik benned azt a régi vágyat, Mely azt mondja "bár ne fordítottam volna anno hátat, Nem feldobni azt a társat, ki viszont jól gondolkozott, Lehet nem is volt az baj, hogy a rendszernek bajt okozott, Mert az említett törvények egoista sóvárgások, Nem jönnek rá, hogy a betartástól nem lesznek ők mások," Egy kibaszott lutri másoknak az életbenmaradás, A nyeremény a munkádért cserébe cserbenhagyás, És te csak nézel magad elé, hogy életmódot válthass, Majd rájössz, hogy majdnem olyan vagy mint egy 3/3-as, Rájössz nincsenek elveid, életed értelmetlen, De más is azon van, hogy annak mihamarabb véget vessen... Melyik zsák alján nőttél fel? Ugyanúgy mindet megtaláltuk, Egy zsák aljába esünk, és odavisz a halálunk, Ha lenne isten, másnaposan az ablakon elbámulva Fintorogva azt mondaná: az emberi faj egy zsákutca.
19.
Egy ballada maradványai fekszenek a zongorán, Az elmaradottság több titkot elrejt mint az gondolnád, Fontold meg azt hogy mit látsz meg először egy egyénben, Nem biztos hogy másabbként végeznéd a tehetlenségben, A véred nem változtat a sorsodon csak a környezet, Az élet ha nem is happy end, nem másabb mint egy körmenet, Attól még hogy nem mindig terjed el gyorsan nyilvánosan, Rideg történetek zajlanak ott lent a kisvárosban. A helyen ahol élek, mélyen a szemekbe nézek A tekintetek drámai történeteket mesélnek Üres a gyártelep, a kocsmában zajlik az élet Egy újabb elátkozott istennincsveled péntek Tudom, hogy a szegénység az veszedelmes méreg És egyre többet fecskendeznek belétek az évek Kevés a baráti szándék, halmozott az érdek a ropogós bankjegyek mellett üvöltenek az érvek Látom ahogy unják már a tehetetlenséget És nem tudják nyomkodni a kibaszott nyelőgépet Az egyik virággal a másik késsel megy haza Hogy azzal lepje meg a feleségét éjszaka A hálószobafüggöny mögött erőszak zajlik Végül a kétgyermekes anya örökre elalszik A helyszínelők a plafonon is vérfoltot találnak Kegyetlen győzelme volt ez bizony a halálnak Az apa sittre kerül, a kölykök meg a zaciba Ez egy újabb kibaszott megcsonkolt família Porból lettünk, s porrá leszünk itt a porban Tegnap is – tudod haver - temetésen voltam Egy spanom napokkal korábban felkötötte magát Nem tudjátok milyen érzés volt látnom az anyját A jövőbe nem látok és nem tudhatom én ma Hogy holnap melyikünk lesz majd a préda… [refrén] A kisváros, a hely ahol még a falnak is füle van, De könnyen elrejthető az, ha az embernek rossz ügye van, Csak elég gógyi kell hozzá, csak integess a népeknek, Hogy békességben egy szociopata mellett megéljenek, A tudatlanság és tehetetlenség az oka, Hogy az ország lakosságában sok az alkoholista, Nincsen esélyed se, mondd meg hogy miért tartunk itt szerinted? Hogy a haladás érdekében el kell dobni a gerinced, A bürokraták kikbe fiatalon beleverték, Hogy a hivatali feljebbvalót feltétel nélkül tiszteljék, A suttyó megveri az egyetlen olyan gyerekét, Akibe a génállományból talán a legtöbb ész belefért, Mindenki éli az életét, azt gondolva ez így helyes, A világról csak annyit tudván, hogy falut bővítenek, Hírekben balesetek, és gyilkosságok özönlenek, Nem tudván hogy a húszezer lakos között is ott lehet, Egy perverz vagy egy eszement gyilkos, vagy akármi más, Nyugodtan szabadjára engedheted a fantáziád, Mint a Hófehérke szindróma, meglátjátok a szépséget, Befalnátok, majd észreveszitek, gyorsan megmérgez, A mendemondákból csak szóbeszédet észlelsz, De mire a közösséggel az egészet elfelejtenétek, Az elvetemült elindul, elszabadul a kárhozat, És balszerencsédre úgy látszik te lettél az áldozat.
20.
I'm just sittin' here lookin' at the clock like... What should I do, What should I do, What-What should I do, What should I do, What should I do... Csak ülök a szobámban a beateimet hallgatva, A rappem nem rossz álom, csak nincsen senki ki hallgassa, Egy újabb papír amire vázlatok kerülnek fel, Mivel a valós gondolataim ilyenkor felültetnek, Ez az album lett számomra az érettségi, Míg a jelképes lapot a szemem csak mereven nézi, Vajon mit kéne tegyek, hogyan szabaduljak meg ettől a fertőtől, Mielőtt legbelül végleg felőröl, De az anyám megörül mivel süket fülekhez beszél, Nem tudván hogy a gyereke egy anarchistaként zenél, Vagy még rosszabb, egy mizantróp aki strófákat komponál, A vokál haraggal telített, fesztelen, nem kontrolált, Mégis számomra kriptonitként hatnak az emberek, Egy megaláztatással telt nap után hazamegyek, Próbálkozgatok gyógymódot találni a letargiára, Miközben üres tekintettel csak bámulok az órára. [refrén] Uhh, what do I wanna be... Not a fan of resortin' to plan b. I wanna see my future. Do what I do so I don't end up a loser. Who's a role model in my life? I'm just a young dad who can barely song right, Raisin' two kids hopin' that they turn out alright. Gettin' my money so I can keep on my own lights. Only got my family and my girl tryna save me. If I don't make my potential I hope that they don't blame me. Jaemee and Jaylee hold me down when I hate me. Make me wanna love 'em long time with my baby, Avaih forever-ever changed me. Got me workin' two jobs cruisin' round the block on the daily. Bumpin' yawk-yawk 'till I drop back at my spot Workin' on my degree tryna get up on my job.. Then it's like fast forward a couple months I'm thinkin of smokin' blunts till my eyes bleed, stuck up in the high beams. My motivation is lackin' and I'm slackin on my classes, And all my rap homies are passin' me up in the scene. While I'm eatin' Mickey D's watchin' Blu-ray DVDs, Slowly slippin' from freedom I thought that I had achieved. What I need is a resolution... Tryna remember back when I wanted to start up a revolution.. [refrén] Azt érzem becsapom magam, a szövegem értelmetlen Mégsem veszíthetek a klisék elleni küzdelemben, Meg kell mutatnom hogy én igen is az vagyok, Akinek nem elég ha a szövegeit egyszer csak úgy elolvasod, De egyszerűen nem megy, az ihletem elszipolyozza, A kelet-európai elmaradottság nyomora, A sötét hétköznapok egy gólem, hétfőn gyors fölragad, Majd péntek délutánig azt érzed hogy nem vagy önmagad, Kiközösít az orruknál fogva vezetett közösség, Hogy a sokadik Sztálint megrökönyödve köszöntsék, Mit tegyenek azok kik az igazságról beszélnek, Miközben a homokviharban futnak a szembeszélnek Mit tegyek én mikor paradoxon elé állítanak, Hazudozzak, vagy elmondjam végül a nyers igazat, Hogy elítéljenek, mint valami rühes kisebbséget, Ha a világ vak lenne, hidd el istenként tisztelnének... [refrén]
21.
Még mindig itt vagyok, és továbbra is egy ördögi gyilkosként Baktatom az utcákat, és tudom, hogy ti mikor sírtok épp, A leggyengébb pillanatban csapok le rátok, Szar kuplerájok mellől leszúrom az öt forintos kurvátok, Úgy hányom a rímeket, mint ahogy te szoktál szombaton, Direkt a kedvedért az összes piatok felforralom, Nincs oltalom, egy olyan zene ez amivel bűntudat nélkül Hántom le rólad a bőröd úgyhogy nem sérül. A karmád megtérül, jó tett helyében magadból port várj, Itt az oltár amit leköpök, szarrátépem a zsoltárt, Halálig éber voltál, de nem csuktad be a szemedet, És meg láttad azt, mi miatt leskalpoltam a fejedet, Harcoltam én már eleget, de nem térítették meg, Úgyhogy a panaszkönyv végére még csak egy dolgot kérek, Ha magamhoz térnék a drogoktól nyújtott kéjes mámorból, Rejtsétek el a kölykeiteket a belvárosból. Hirtelen fellángolásból tervezett késelésből Jutok elhozzád, és nem veszítek a lelkesedésből. Fejleszegve megyek későn, ismered a történetet, A sötétben meg sem ismered a saját környékedet, Beparázol, mint a füves aki véletlen vért köhögött fel, Figyellek, és csak annyit gondolok, hogy ez kész röhej, Passziózok a figyelmeddel, a gyilkos fegyver készen áll, Láthatatlan, mint az arckifejezés mit elrejt Seagal, A médiában legálisan használhatnak szart, De hogyha elpusztítottam, hát aztán sajnálhatnak majd, És azt mered még állítani hogy vandál vagy? Hagyjad... Csak annyit mondok, hogy a sátán száma hatszázhatvanhat. Az albumomat szarrá hallgattad, és nem találtál hibát, De rájöttél, hogy a züllött mögött nem áll meg egy brigád, Azt hiszed, hogy elkaphatsz megfogva a magán problémákon, Míg mögötted csak sunnyogva kántálom a sötét sétányon... Hogy én vagyok a szörnyű rémálom, mi felkelt az éj közepén, Rég nem hallottál már ennyire ideget tépő zenét, Az én manipulatív fejemben az váltott ki szenvedélyt, Hogy megmutassam az embereknek a fájdalmat mi enyém...

about

Nyugati hangzású ütemek keleti hangzású és tartalmú szövegekkel.

A felvételek és az utómunkálatok az Atomic Atmosphere épületében, a 66-os körzetben készültek.

credits

released February 21, 2014

Zenéket szerezte és összeállította: Sixfeet
Grafikák: Daniel Agg & R.R.

Közreműködők: GriPe, D.R.A.Cool-A.?, Riley, Serrano, YoDezső!, Shocker Rhymes, Capital

license

all rights reserved

tags

about

Sixfeet Hungary

SixfeetStacks[@]gmail.com

contact / help

Contact Sixfeet

Streaming and
Download help

Redeem code

Report this album or account